Előbb-utóbb a megmunkált faanyagok felülete finomításra szorul. Általában minden fűrészelési folyamat végén kicsit megcsiszoljuk a vágott felületet. Ezzel is ellenőrizzük a darabot. A munkánk elkészülése után, a festés előtt viszont gyakran le kell csiszolni az egész felületet.
A csiszolóanyagok nagyon sokfélék, többnyire papír vagy vászon alapanyagra ragasztott korund, kova, üveg, karborundum szemcsék. A szemcsék keménységétől függ a csiszolóanyag élettartama. Általában színezéssel jelölik; a legpuhább a sárga, utána a szürkéssárga, barna, a legkeményebb a piros karborundum papír. A szemcsék nagysága határozza meg a használhatóságukat, amit a hátoldalára nyomott P27-P2500-ig számozás jelöl. Minél kisebb a szám, annál durvább, minél nagyobb a szám, annál finomabb a papír. A munkáinkhoz P40 és P280 közötti szemcseméretű csiszolópapírokat használunk. A szemcseméretekről a szerszámok élezésénél írtam már kicsit bővebben.
A durvább, 40-es papírt nagyobb mennyiség leválasztására használjuk. Hogy a felületen ne hagyjon nagyobb nyomot egy-két magasabban kiálló szemcse, mindig meghúzom néhányszor egy tiszta betonon a papírt, miután feltettem a csiszolófára.
A felület minőségétől függ, hogy milyen szemcsefinomságú papírral kezdjük. Ne álljunk neki egy sima felületnek durva papírral, mert csak csúnyább lesz. Általában elmondható, hogy mindig a durvábbal kezdjük, és finomabbal folytassuk. A durva papír használatakor a léc végein, a rétegelt lemez szélein kisebb erővel nyomjuk, mivel kiszaggathatja a fa rostjait úgy, ahogy a ráspoly használatánál írtam. Először keresztben, aztán szálirányban csiszoljunk! A csiszolást mindig szálirányban fejezzük be! A felületi hibák, benyomódások, karcok jobban láthatók súroló fénynél. Lehetőleg így ellenőrizzük a felületeket.
(Súroló fényes megvilágítás)
Mindig használjunk csiszolófát. Vehetünk vagy készíthetünk is, és szükség esetén egy darab léchez is hozzáfoghatjuk. Mindig síkban, egyenletes hosszú mozdulatokkal végezzük a csiszolást. Az éleket hagyjuk a legvégére, és óvatos hosszirányú mozdulatokkal csiszoljuk meg. Különböző csiszoló profilokat is készíthetünk, amivel a nehezen hozzáférhető helyeken tudunk dolgozni. Én egy nagy szegre és kerek fákra ragasztottam csiszolópapírt.
(Különböző profilú csiszolófa)
Ha nagyon finom felületet szeretnénk csiszolás után, nedves, vizes szivaccsal áttörölhetjük a munkadarabot. A vízfelvételre hajlamos rostok megdagadnak, száradás után rendezetlenek lesznek, és az újbóli csiszolás után simább lesz a felület.
Kisebb sérüléseket kisebb csiszolópapírral, a papírt mutatóujjunkkal megtámasztva tudjuk kicsiszolni.
(Mutatóujjunkkal megtámasztott csiszolás)
Az illesztési hibákon tudunk javítani. A rossz, elálló illesztésbe kevés ragasztót teszünk, kicsit várunk, majd egy darab használt csiszolópapírral, rövid mozdulatokkal megcsiszoljuk. A csiszolópor beleragad, beletömődik az illesztésbe, és eltömíti a felületet. Száradás után finoman megismételjük a csiszolást.
(Illesztési hiba)
(Illesztési hiba ragasztóval)
(Az illesztési hiba csiszolás után)
Tovább tart a csiszolópapír, ha rendszeresen kiütögetjük vagy egy kefével kitisztítjuk belőle a beleragadt port.
A széleken jobban kopik a csiszolópapír. Kopás után mindig kicsit arrébb fogjuk be a papírt a csiszolófába, egészen addig, még a csiszolópapír egész felülete el nem kopik.
Ha elektromos csiszológépet veszünk, a legegyszerűbb rezgőcsiszolót ajánlom. Könnyebben tudunk kis felületen síkban csiszolni, mint egy excenter csiszoló géppel. Mindig tartsuk be a gép mellé adott biztonsági utasítást.
Nagyon jó könyvek!
Jó kézműves oldalak:
Kismesterképző:
