A faragás az egyik legszebb, legrégebbi díszítési mód. Leggyakrabban fát, ritkábban csontot, tülköt díszítenek, és egész szobrokat is készítenek faragással. A tárgyaink faragását végezhetjük késsel, vésőkkel, vagy felváltva mindkettővel, ha a minta úgy kívánja.
A kés választásánál fogjuk meg a késeket. Próbálgassuk őket! A kés fogása lényeges a számunkra, hiszen a továbbiakban ezzel fogunk erőhatást kifejteni.
A kés pengéjének kialakítása befolyásolja a könnyen kifaragható minta alakját. Egy hegyes mintát nem tudunk kiemelni tompább hegyű késsel. Kis ívű mintánál nem tudjuk íven tartani a széles pengéjű kést. Gyakorlatilag nagyon sokféle kés létezik, ezért szinte csak az alapkéseket tudjuk azonnal megvásárolni a kereskedelemben. Az egyedi mintákhoz szükséges különleges formájú késeket nekünk kell megrendelni, legyártatni, esetleg elkészíteni. Régen a pásztorok a Kárpátokban és az Alpokban egy bicskával is gyönyörű alkotásokat hoztak létre, akkor úgy gondolom, mi is néhány alapkéssel számtalan gyönyörű mintát, alkotást készíthetünk el.
(Alapkés pengeformák)
(Ékfaragás szerszámai)
Az Egy kis anyagismeret című részben megismerkedtünk a fa szálirányával. Az ismereteink kiegészítéseként nézzük meg, hogyan hat a faragókésre a fa száliránya egy kör kifaragása esetében.
(Kör faragására példa)
A zöld nyilak irányában a kés szépen metszi a fa rostjait. Mihelyt ráfordulunk a szálirányra (piros nyíl), a kést a fa rostjai próbálják irányban tartani. Ilyenkor előszeretettel indul meg a kés egyenesen a kék nyíl irányába. Ebben az esetben lehet egy kicsit szögletesebb a kerek forma. Ezeken a helyeken lassabban vezessük a kést. Szálirányban (piros nyíl) a kést kisebb erővel kell nyomni, mint szálirányra keresztben (zöld nyíl).
A minták faragását leegyszerűsítve két csoportba tudjuk besorolni:
1. Ékrovásos faragás
2. Dombordíszmű faragás
Természetesen mesterien művelni mindegyik faragási technikát nagyon nehéz, de nagyjából öt nehézségi kategóriát állíthatunk fel:
1. Virágkaró, kopjafa faragás
2. Ékrovásos síkdíszítés
3. Domború díszítőfaragás
4. Dombormű faragás
5. Figura faragás
Esetünkben a munkadarabok nagysága miatt csak késsel megvalósítható ékrovásos síkdíszítéssel foglalkozunk, és érintjük a domború díszítőfaragás alapjait.
Mindig tiszta kézzel dolgozzunk!
Mielőtt nekiállunk a tárgyunk, munkadarabunk faragásához, gondoljuk át, hol, milyen mintákkal szeretnénk azt díszíteni. Néha egy-egy virág vagy néhány nagyobb minta szebben mutat annál, mintha az egész felületet apró mintával telezsúfolnánk. A minták elképzelésénél, rajzolásánál, kifaragásánál vegyük figyelembe a fa szálirányát. Egy íves mintasort könnyebb szálirányra keresztben kivitelezni, mint száliránnyal párhuzamosan. A fában a szálirányok lassan de akár hirtelen is irányt változtathatnak! Ezt faragás közben is tartsuk szem előtt!
A munkáinkon halványan rajzoljuk meg ceruzával a mintáink helyét, a középvonalakat is beleértve úgy hogy faragás közben kiessenek a rajzolt felületek. Később, ahogyan gyakorlottabbak leszünk, apránként elhagyhatjuk a segédvonalak rajzolását, és csak a fő vonalakat kell megrajzolni.
Általánosan elmondható, hogy a faragási munkáinknál kerüljük a csiszolópapír használatát. A munkánk végén azért, mert a faragott élek szélét lekerekíti, és ezért az élek nem lesznek kontúrosak, szépek. Munka közben pedig azért kerüljük, mert a leeső csiszolószemcsék kiveszik a kés élét. Ha mégis csiszolni kell, a nagy felületeken csak csiszolófára fogott tiszta csiszolópapírral csiszoljunk. A szennyeződés a piszkos felületről, a csiszolópapírról, a grafit a ceruzás jelölésről belerakódik a rovásokba, amit már nehezen tudunk onnan eltávolítani. Ezért a csiszolás elején ne nyomjuk erősen a papírt, és amíg grafit vagy piszok van a felületen, gyakran ütögessük ki a port a csiszolópapírból. A barázdákban pedig nagyon óvatosan csiszoljunk.
A kést úgy fogjuk meg, mintha krumplit pucolnánk. A hüvelykujj szabadon marad. A hüvelykujjal támasztunk, markunk és hüvelykujjunk erejével húzzuk, csuklónkkal vezetjük a kést a fában.
Az ékrovásos faragás metszőtechnikát követel, ami azt jelenti, hogy nem elég a kést csak nyomni, hanem a kés élének is lassan csúsznia kell, hogy elmetssze a fa rostjait.
A minták kiemelését nem szükséges egy lépésben elvégezni. Apróbb darabonként is kiemelhetjük a forgácsot addig, még a minta ki nem alakul.
Akinek nincs gyakorlata a faragásban, annak ajánlatos rögzíteni a munkadarabot egy asztalra. Ha mégis kézbe venné, a kezdetekkor ajánlatos vágás-szúrásbiztos kesztyűben tartani a munkadarabot a faragáshoz.
(Munkadarab tartása a kesztyűben)
A kezdő lépések elsajátításához először faragjunk ki egy rovást a virágkarón.
(Első lépésben középen merőlegesen metsszük be a fát!)
(Egyik oldalról vágjuk ki a mintát!)
(Végezetül a másik oldalt metsszük ki!)
(A kész rovás)
Később, ahogyan megérezzük a kés vágását, nyugodtan kézbe foghatjuk a karót, és nehezebb mintákat is felrajzolhatunk, majd kifaraghatunk.
(Berajzolt karóvég)
(Kifaragott karóvég)
Nagyobb felületeink, például dobozaink oldalát is díszíthetjük ékrovással, amit síkdíszítésnek neveznek. Általában ezek a díszítések egy sormintából állnak. A minták kimetszése ugyanúgy történik, mint a virágkarónál. Itt is először a középvonalat metsszük be. Utána az egyik oldalát, majd a másik oldalát metsszük ki a mintának.
Munkáink megtervezésekor először rajzoljuk le, vagy ha számítógéppel rajzoltuk, nyomtassuk ki a tervet papírra!
(Megrajzolt minták)
A tervünknek a meghatározó pontjainál lyukasszuk ki egy rajzszeggel a papírt. A fára való jelölésnél ceruzával a lyukaknál másoljuk át a pontokat.
(Bepontozott léc)
Az elején még berajzolhatjuk a vágások helyeit is.
(A vágási vonalakkal bejelölt léc)
(Kifaragott léc)
(
(Már csak középvonallal bejelölt léc)
(Kifaragott léc)
Az előző példákban egyszerű vágásokkal dolgoztunk. A továbbiakban a kicsit összetettebb hármas vágással ismerkedünk meg. A domború díszítőfaragás alapjait is a hármas vágás biztosítja. A hármas vágással már nem csak a mintát tudjuk kivágni a fából, hanem a mintát körülvevő részt is ki tudjuk emelni a fából. A hármas vágást úgy kell végrehajtani, hogy merőlegesen tartott késsel bemetsszük a háromszög oldalát (A)-(D) csúcsától a (B) csúcsig úgy, hogy fokozatosan sekélyebb legyen a metszés. Ugyanígy megismételjük a vágást (A)-(D) ponttól a (C) pontig. Végezetül laposan tartott késsel kimetsszük a darabot a (C) ponttól a (B) pont felé vezetet késsel úgy, hogy a kés hegyét fokozatosan nyomjuk a (D) pont felé, elérve a pontot, kifelé húzzuk a kés hegyét a (B) pontig. Ha jól csináltuk, akkor szépen kiesik a fadarab, és nem kell utánvágni. Természetesen ezzel a vágási technikával nem csak egyenes háromszögeket, hanem íves mintarészeket is ki tudunk vágni.
(A hármas vágás pontjai)
(Hármas vágás lépései három képben)
(Tulipán oldalának kiemelése)
(Egyszerű háromszög minta)
(Kifaragott háromszög minta)
(Íves levélminta)
(Kifaragott léc)
Ha már kicsit gyakorlottabbak leszünk, nekiállhatunk összetettebb minták készítésének is. A technikát domború díszítőfaragásnak nevezik. A domború mintáknál is a kontúrokat metsszük elő. Metszés után a mintát körülvevő anyagot úgy, mint a hármas vágásnál, laposan tartott késsel kiemeljük. A bent maradó mintát lekerekíthetjük, kontúrjait ékrovással megfaraghatjuk, formáit kialakíthatjuk. A minták kialakítása nagyon nagy hagyománnyal rendelkezik. Minden motívum jelentéssel rendelkezhet. Ez már magában is egy külön gyönyörűszép ismeret. Aki megszereti a faragást, érdemes megismernie ezt a szimbólumrendszert. A domború díszítőfaragásnál már ne törekedjünk a szimmetriára, inkább a minták egyensúlyát teremtsük meg. Nagy segítséget nyújtanak a mintakincsünk gyarapítására a tájházak, a múzeumok, a kiállítások, könyvek. Bátran nézzük meg az alkotásokat, forgassuk a könyveket, és természetesen a faragókésünket.
(Faragott tulipán)
Nagyon jó könyvek!
Jó kézműves oldalak:
Kismesterképző:
